Van egy kis családi vállalkozásunk, még a szüleim indították, és mikor már nem bírták tovább csinálni, akkor vettem át tőlük én.
Mindig is szociális beállítottságú voltam, nagyon szerettem emberek között lenni, megismerni új arcokat, barátkozni, beszélgetni. Nekem nagyon bejött a panziózás, mert egész nyáron folyamatosan voltak új emberek, sok családdal ismerkedtem össze, sokuk élettörténete derült ki. Azt viszont nem vettem észre, hogy eközben lassan alkoholistává váltam…
Már jó pár éve dolgoztam a panzióban, mikor egyszer a párom állt elő azzal, hogy szerinte fel kéne keresnem egy addiktológus magánrendelést, mert ő úgy látja, hogy nem egészséges a viszonyom az alkohollal. Eleinte nagyon felháborodtam, sokat veszekedtünk, aztán egy este egy sör mellett rájöttem, hogy lehet, igaza van…
Nem is vesszük észre, a kultúránkba, szokásainkba mennyire beleivódik az alkohol. A legtöbb találkozásunk ivással kapcsolatos, iszunk ebéd előtt, borozunk vacsora közben, sörözni járunk a haverokkal. És ezek teljesen elfogadott dolgok, az ember szinte észre se veszi, hogy fokozatosan egyre többet iszik, ahogy ugye a szervezetében kialakul a tolerancia az alkohollal szemben, és már nem érez meg olyan kevés alkoholt, mint eleinte.
Szóval farokbehúzva sündörögtem oda a páromhoz, beismerni, hogy igaza volt, tényleg rengeteget iszom. Eleinte nem gondoltam, hogy szükségem volna tényleg addiktológus magánrendelést keresni, úgy álltam hozzá, hogy akaraterőm van bőven, megoldom én ezt egyedül. És tényleg, egy ideig nem is ittam egyáltalán, aztán kezdődött a következő turistaszezon… Mint mondtam, nagyon szeretek barátkozni, és ez semennyit se változott. Rengeteg vendégnek megvolt az igénye arra, hogy beszélgetésbe elegyedjen velem, érdeklődtek a környékről, a helyi látványosságokról, a panzióról, az én családomról, és is érdeklődtem az övékről, honnan jöttek, hogy hallottak rólunk stb. És általában ezen beszélgetések mellé előkerült egy üveg bor, sör, esetleg valami tömény is. Eleinte könnyű volt ezeket visszautasítani, aztán egyre nehezebb, és végül nem is bírtam ellenállni, megint inni kezdtem. A hosszú, kihagyott időszak után nagyon megviselt, hogy inni kezdtem. Mivel azt határoztam el, hogy csak nyáron fogok inni, csakis a vendégekkel, úgy kezdtem érezni, hogy most kell sokat innom, hiszen néhány hét múlva egy kortyot sem lehet…
Így hétről hétre egyre többet ittam és egyre korábban kezdtem, mígnem arra eszméltem, hogy egy hete folyamatosan részeg vagyok. Nagyon rosszul éreztem magam, mármint konkrétan fizikailag, rettenetesen fájt a fejem már, émelyegtem, erőtlennek éreztem magam. És akkor elhatároztam, hogy elég. Miután bevettem néhány aszpirint és bőséggel fogyasztottam a vizet, beírtam a google keresőbe, hogy „addiktológus magánrendelés.” Nyilván nem akartam ezt a párom nélkül végigcsinálni, de ha már megfogalmazódott bennem az elhatározás, azonnal lépnem kellett.
Így találtam rá a Felépülőkre.
A weboldalukon olvasgattam kicsit, és mikor úgy éreztem már, hogy ez az addiktológus magánrendelés megfelel az igényeimnek, elküldtem a páromnak, és kértem, hogy vegyük fel velük a kapcsolatot és menjünk el egy konzultációra. A párom örült, hogy végre elhatároztam magam, így természetesen szívesen elkísért, végig támogatott.
Végül részt vettem a Felépülők 28 napos programján, ami (illetve az ezt követő utógondozás) nagyban hozzájárult ahhoz, hogy most már több hónapja teljesen tiszta vagyok, nem ittam egy korty alkoholt sem. Természetesen lesz turistaszezon jövőre is, és természetesen nem változtam semmit abból a szempontból, hogy még mindig ugyanannyira érdekelnek az emberek, ugyanolyan szívesen beszélgetek el velük, mint annak előtte. De úgy érzem, most már fel vagyok vértezve önismerettel, tudással és akaraterővel, ami majd elég erőt ad ahhoz, hogy nemet mondjak az alkohol csábításának.