Egyik barátom, Dani vendégházat üzemeltet vidéken. Már régóta ígértük neki, hogy elmegyünk hozzájuk egy hétre nyaralni, de ez sajnos évekig nem jött össze.
Dani kicsiben kezdte. Mikor megörökölte a nagymamája parasztházát, akkor költözött vidékre, eleinte 2-3 szobát adott ki, de az évek alatt fölfejlesztette a házat, most éppen 8 szoba áll a vendégek rendelkezésére. Mindig dolgozik valamit a szálláshelyen, felújít ezt-azt, nincs egy perc nyugta.
Az új terve a napelem volt. Mivel tudta, hogy mióta építkeztünk, napelemes rendszert használunk, felhívott minket, hogy tanácsot kérjen. Természetesen, ami a legjobban érdekelte, az a napelemes rendszerek ára volt. Kicsit csodálkoztunk is, hogy ennyire tájékozatlan a témában, de tudtuk róla, hogy nagy álmodozó.
Mivel nem fogyott ki a kérdésekből, felajánlottuk neki, hogy hétvégén lemegyünk hozzá végre, ha nem is egy hétre, de nyaralunk pár napot, és közben átbeszéljük a napenergia-használattal kapcsolatos tapasztalatainkat. Nagyon megörült a hírnek.
Természetesen hétvégére elromlott az idő, így a túrázás helyett a vendégházba zárva ücsörögtünk és beszélgettünk a témáról. Mivel Dani tényleg semmit nem tudott a napelemekről, egyre csak azt forszírozta, vajon mennyibe kerülhet a beruházás. Megmutattunk neki egy honlapot, amiből kiderült számára is, hogy mennyire sok változótól függ a napelemes rendszerek ára. Belátta, hogy ezt nem lehet egy hasra csapásból kitalálni, így a hétvége további része azzal telt, hogy összeírogattuk, milyen berendezéseket kéne működtetnie a napelemnek, előbányászta a régi villanyszámláit, és ezekből az adatokból próbáltuk meg kikövetkeztetni, hogy nagyjából mekkora összegről lehet szó. Mi forszíroztuk, hogy mindenképpen kérjen árajánlatot, de addig nem akart, amíg egy hozzávetőleges összeget sem tud. Igazából érthető volt az indoka, olyannyira vidéken van, hogy a közelben nem is találtunk napelem szolgáltatással foglalkozó céget. Viszont a nap végére vérszemet kapott, elektromos kütyükről beszélt, meg fűtött tyúkólról, a férjemmel igazán nem tudtuk mire vélni a dolgot. Próbáltuk a realitások talaján tartani, és azt javasoltuk neki, hogy ha ennyire számítanak az anyagiak, most csak a tényleges, aktuális áramfogyasztását kalkulálja bele, és később bővítse a rendszert. Ez az ötlet szerencsére megtetszett neki, így viszonylag könnyen össze tudtuk szedni a szükséges és reális információkat.
A házi kalkuláció szerint nem sokkal lett magasabb a napelemes rendszer ára a sajátunknál, Dani egy kicsit ugyan húzta a száját, de mivel a természetvédelmi szempontokat figyelembe vette, végül úgy határozott, megér egy próbát.
Mi vasárnap hazajöttünk, de előtte megígértettük vele, hogy hétfő reggel igényel egy árajánlatot, és minket mindenről tájékoztat.
Annyira jól sikerült a dolog, hogy Dani két hét múlva már azzal a hírrel hívott, hogy elindította a folyamatot, és végre megvalósul az álma, hogy egy környezetbarát vendégházat üzemeltessen. Természetesen pár perc után ismét elrugaszkodott a valóságtól, és elkezdett a többi tervéről hadoválni, a férjemmel csak vigyorogtunk a telefonvonal másik végén.
Végül, fél év múlva, mikor a napelemes rendszer már javában működött, mi is eljutottunk egy hétre Danihoz, még az idő sem tett keresztbe, túráztunk és pihentünk. A csodálatosan működő rendszert természetesen nem egyszer kellett megnéznünk, mindenkinek ezzel büszkélkedett, sőt, ahogy láttuk, még a falusiak a csodájára jártak. Nagyon jó egy hetünk volt, azóta minden évszakban meglátogatjuk pár napra a vendégházat, ami azóta is épül-szépül, ha jól tudom, jövőre állatsimogató is lesz a hátsó udvarban.
Dani pedig a napelemes rendszerek szakijává vált, azóta a falubeliek közül többen álltak át a napenergiára, mindegyikük az ő segítségét kérte a témában. Emellett a környezetbarát vendégháznak is híre ment az utóbbi időben, a szállás folyton tele van, Dani a falu turizmusának felvirágoztatója és hősként ünneplik, amin mi ugyanúgy vigyorgunk a férjemmel, mint álmodozásain. De ez nem szánakozó vigyor, hanem inkább büszke és elismerő. Örülünk, hogy ez a szeszélyes álmodozó céljainak egy részét tényleg eléri, és nem csak beszél róluk. És büszkék vagyunk magunkra is, akik elindítottuk azt a pici hógolyót, amiből aztán a jó ügy lavinája nőtte ki magát a térségben.