Az életben sok a véletlen, ezt jól tudjuk. Sokan sorsnak hívják, sokan isteni beavatkozásnak, én egyszerűen csak véletlennek. Véletlen volt az, ahogy belebotlottam a jelenlegi lakásomba. Épp Győrött nyaraltunk a párommal, Krisztiánnal a külvárosban szálltunk meg egy vendégházban, gyönyörű zöldövezetben. Minden tökéletes volt, nagyon jól éreztem magam, rengeteget pihentünk és kirándultunk. Nem csak a környező erdőkben, hanem a városban is természetesen. A legtöbbet a környező utcákban járkáltunk, ahol egyik nap megláttam egy lakás ablakában az eladó táblát. A telefonszám nem volt jól látható, mert a fele le volt már szakadva, ezért feltételeztem, hogy régen kint lehet az a tábla. Az árát szerencsére még le lehetett olvasni és igen olcsó volt a környezethez képest. Miért nem vette még meg senki vajon? Pedig olyan király környéken van! Madárcsicsergés, zöld lombok, csend vette körül az épületet, a kis udvaron egy idős házaspár tevékenykedett, az asszony a padon üldögélt egy kis rádió mellett, miközben az öregúr a virágoskertben gyomlálgatott. Valahogy olyan megható volt ez a jelenet, kellemes jóérzés fogott el, ahogy ott álltunk a párommal az utcán és néztünk be az apró kis udvarocskára. Akkor éreztem először, hogy én itt szeretnék élni. Mondjuk nem feltétlen erre a házra gondoltam, hanem hogy ilyen körülmények közt szeretném leélni a hátralévő életemet. Én egész életemben nagyvárosi gyerek voltak, mióta az eszemet tudom, Pesten éltünk, a párommal is a belvárosba költöztünk, miután eljegyeztük egymást. De mikor vidékre utazunk és körbefog ez a határtalan nyugalom, akkor azt érzem, hogy sose akarok visszamenni a zsúfolt nagyvárosba. Amikor ott álltunk és az idős házaspárt néztük, ez az érzés mindennél erősebb volt. Elindultam be a kertbe és leszólítottam az idős hölgyet. Megkérdeztem tőle, tudja-e, kik árulják azt a lakást ott fent a második emeleten. Kiderült, hogy a tulaj évek óta külföldön él és nem is nagyon jár haza, 3 éve van kint a tábla az ablakban, de máshogy nem nagyon hirdette, internetre eddig nem töltötte fel, ezért nem igazán jutott el senkihez, hogy az ingatlan eladó. A néni látta rajtam, hogy próbálom leolvasni a telefonszámot, de nem sikerült. “Sajnos évek óta így van kint, senki sem tud telefonálni neki és mi sem ismerjük nagyon a Katikát sajnos. Nem adta meg az elérhetőségét nekünk sem. Nem tudunk segíteni, ne haragudjanak.” – kaptuk meg a választ. “Pedig milyen jó lenne, ha végre élet költözne ebbe a házba!” – szólalt meg az öregember a háttérből. Összenéztünk Krisztiánnal és akkor tudtam, ki fogjuk nyomozni, hogy tudjuk elérni a tulajt és megvesszük a lakást!
Azonnal visszasiettünk a vendégházba és hatalmas kutatómunkába kezdtünk. Lenéztem az utca-házszámot, így ezen a nyomon el tudtunk indulni. Sajnos tényleg nem sokat foglalkozott a tulaj azzal, hogy minél több emberhez eljusson a hirdetés, mert a legfőbb ingatlanhirdetési portálokon nem találtuk meg a lakást. Azonban volt egy oldal, nevezetesen a Nextapró, ahol meglepő módon fent volt. Meg is lepődtem, mikor megláttam. Tényleg az a lakás volt, mert a ház és az ablak is le volt fényképezve, igaz, régi képek lehettek, mert még nem volt kint a leszakadt telefonszám az ablakban. Ott is igazából a remek kis szűrő segítségével bukkantam rá a lakásra, beírtam a város-utca-házszám kombinációt, majd az árkategóriát is beállítottam az összeg alapján, ami az ablakban lévő papíron szerepelt. Ezt az egy lakást adta ki, ugyanis ennyi pénzért ez volt csak a környéken. Magasabb árkategóriában sok az oldalon az eladó lakás Győr környékén és városban. Mondjuk nem is csodálom, hiszen tényleg meglepően kevés volt az ár. Át is futott az agyamon, hogy talán a tulaj elírta az összeget, de azért arra kevés az esély, hogy a táblán és az online hirdetésen is rosszul szerepeljen. Krisztián már azon kezdett el aggódni, hogy ha mi megtaláltuk, lehet már más is lecsapott rá, csak a tulaj még nem utazott haza, hogy megmutassa az érdeklődőknek az ingatlant. “Jaj, ne legyél már ilyen ünneprontó!” – vágtam a fejéhez. “Inkább legyél pozitív és reménykedj, hogy még nem happolták el előlünk!” – és azzal a mondattal már tárcsáztam is a Nextaprón végre elolvasható telefonszámot. A másik oldalon hosszas kicsöngés után egy hölgy vette fel a kagylót. Elmondtam neki, hogy voltunk a lakásnál és nagyon megtetszett a környék, de sajnos az eladó tábláról nem lehetett rendesen leolvasni a telefonszámot, majd a Nextapró segítségével valahogy mégis sikerült levadásznunk. A hölgy a másik oldalon sűrű elnézések közepette mondta, hogy pont holnap utazik haza, eddig évekig külföldön tartózkodott családi okokból és nem volt ideje a lakással foglalkozni, de hogy ha nekünk jó, mi leszünk az elsők, akiknek megmutatja az ingatlant. Nagyon megörültünk a lehetőségnek és mivel pont még egy hétig tartott a nyaralásunk Győrött, elfogadtuk a dolgot és megbeszéltünk egy fix időpontot. Miután letettem a telefont, határtalan boldogság járt át, úgy éreztem, megfogtuk az Isten lábát. Akkor már Krisztián sem kételkedett.
Az első alkalom, mikor beléptünk a leendő lakásunkba, igazán felemelő volt. Olyan érzés volt, mintha nekünk építették volna azt az ingatlant. A tulajdonos rendesen kitakarította az érkezésünk előtt, szóval egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ahol nem laktak már évek óta. Megkérdeztem tőle, hogy hogy nem hirdette szinte sehol. A válaszon meglepődtünk mindketten Krisztiánnal. A kérdésre azt a választ adta a hölgy, hogy nagyon ódzkodott megválni a lakástól, mivel ott nőtt fel, de mivel külföldre kellett költöznie, felesleges volt fenn tartani és fizetni utána a rezsit, stb. De nem akarta holmi jöttmentnek odaadni, ezért kevésbé ismert oldalakra töltötte fel, hogy csak az találja meg, aki apait-anyait belead a tökéletes otthon megtalálására. Úgy láttam, hogy nagyon ragaszkodik a lakáshoz, már majdnem visszaléptem, mikor azt mondta, nekünk minden további nélkül szívesen eladja, természetesen azon az áron, amin a táblán is szerepel. Kérlelve néztem Krisztiánra, akin láttam, ő is akarja ezt az egészet, így kezet ráztunk és lett egy lakásunk Győrben. Ugyan még pár hétbe beletelt a dolog az átíratás és a pénz előteremtése miatt (szülőktől kértünk kölcsön S.O.S) és a hölgy is elszállított mindent, amit magával akart vinni. Véget ért a nyaralás és az utolsó hetekben már ingáztunk Győr és Pest közt, elkezdtünk mi is felpakolni az autóra és szépen, lassan átutaztatni a holmijainkat a fél városon. A legvégén egy nagy költöztetőautóval koronáztuk meg az egész hercehurcát.
A helyzetünket nehezítette, hogy párhuzamosan az új lakásba való költözéssel a régit is hirdetni kezdtünk. Mi nem pont azon az úton indultunk el, mint a hölgy, hogy minél kevesebben találják meg a hirdetést, hanem ahová csak lehetett, feltöltöttük, többek között természetesen a Nextapróra is. Rájöttünk, hogy ezt az oldalt nekünk találták ki. Már akkor is láttuk, hogy milyen felhasználóbarát, mikor az ingatlanvásárlás oldalról tekintettünk rá, de mikor az ingatlaneladáshoz jutottunk, megbizonyosodhattunk róla, hogy közel a legjobb felület, ahol az ember a lakását hirdetheti. Hogy miért is mondom ezt? Azért, mert mindenben megkönnyíti a hirdetni vágyó ember dolgát. Az ingatlanhirdetések kapcsán tudok róla nyilatkozni, de egyébként bármit hirdethetsz rajta, amit csak akarsz, nem csak lakásokat. Regisztráció nélkül is lehet hirdetni rajta, de mi beregisztráltunk a biztonság kedvéért. Ha az ember beállította, mit akar eladni, akkor lakáseladás esetén kidobja a lehetőségeket, amiket be lehet jelölni az ingatlannal kapcsolatban, így nem kell sokat pötyögni. Bár szabad szavas rész is van, ott lehet részletezni a lakással kapcsolatos dolgokat. A képek csatolása is egyszerűen megy és nem butítja le a fájlokat, mint a legtöbb ilyen oldal. Nekünk szerencsénk volt, mert hamar végeztünk és már fél órával később ránk is írtak az oldalon keresztül. Végül az első vevőnek is lett eladva az ingatlan.
Olyan gyorsan történt minden, hogy szinte fel sem fogtuk. Egyik nap még nyaraltunk, másnap szinte már volt egy új lakásunk. Hátunk mögött hagytuk a belvárosi forgatagot és nyugodt, békés vizek felé eveztünk, köszönhetően a Nextaprónak.