A középiskola végeztével jön a nagy kérdés: mihez kezd most az ember? Továbbtanul egyetemen? Elmegy dolgozni? Halaszt 1-2 évet? Oly sok lehetőség, és oly nehéz a választás. Mégis mi alapján döntünk? Hogyan tudunk jól dönteni? Hallgassunk a szülők tanácsaira? Végülis meg lehet őket hallgatni, sőt, kell is. De végső soron mi magunknak kell megbirkóznunk a feladattal. És amit döntünk, arra fog tovább menni az életünk. Nehéz ügy. De mégis mi segít?
Mikor én végeztem a középiskolában, tudtam, hogy mit fogok csinálni. Egyetem volt a cél, akkor már 2 éve elterveztem, hogy melyik egyetem, milyen szak. Ezzel nem is volt baj, felvettek. Viszont az egyik osztálytársamnak nem volt ilyen egyszerű a döntés. Kinézett egy szakot, de az annyira nem tetszett neki. Minden egyetemen megnézte, nem nyerte el a tetszését egyik sem. Ekkor elkezdett munkát keresni. Ez talán még rosszabb volt, mint egyetem után keresgélni. Legtöbb helyen végzettséget kértek, vagy több éves szakmai tapasztalatot. Ahol nem, ott olyan alacsony volt a fizetés, hogy egyáltalán nem érte meg dolgozni. Így aztán teljesen el volt keseredve. Épp ezért kitaláltam, hogy utazzunk el valahova, kapcsoljuk kicsit ki az agyunkat, szabaduljunk meg ezektől a problémáktól, és utána tiszta fejjel újra neki lehet ugrani.
Elutaztunk Ausztriába, a hegyekbe. Egy panzióban szálltunk meg, majd onnét mentünk túrázni, aztán vissza. Mikor meguntunk egy helyet, mentünk tovább. Igazán jó élmény volt, nagyon feltöltött energiával. Elfelejtettük az összes érettségi tételt, amit előtte 10 hónapon keresztül tömtek belénk. Bár én azokat már akkor elfelejtettem, mikor kiléptem a szóbeli után a teremből.
Míg elvoltunk nyaralni, sok vendéglátóhelyen voltunk, étteremben, panzióban, kellemes kávézóban és sarki büfében egyaránt. A barátomban elkezdett megfogalmazódni valami: nem is lenne rossz ausztriai munkát vállalni vendéglátó iparban. Tessék! Mondtam, hogy egy kicsit kell kikapcsolni, és megszületik a megoldás. Volt, mikor magyar pincérek szolgáltak ki minket, ekkor természetesen azonnal megkérdeztük, hogy ő hogyan jutott ki, hogyan találta a munkát, mennyire volt nehéz, stb. Meg máshol is találkoztunk magyarokkal, mindig váltottunk néhány szót, hogy minél több információt szerezzünk.
Már nem is emlékszem, hogy hol, de egy lány ajánlotta a tiroli.hu-t. Utánanéztünk, ez egy Álláskereső cég. Segítenek elhelyezkedni Ausztriában. Legalább megértetés szintjén kell beszélni németül, ezután már csak pályázni kell. Végzettség sem feltétlenül kell hozzá, persze ha valaki szakács vagy felszolgáló munkakörben szeretne dolgozni, akkor ahhoz a legtöbb esetben kell. De lehet konyhai kisegítő, mosogató vagy szobalányként is állást találni, ami kiváló kezdésnek. A pályázónak csak annyi a dolga, hogy jelentkezzen, ezután megfelelően kell teljesíteni a német nyelvű interjún, majd a Tiroli csapata segít elkészíteni az önéletrajzot és a motivációs levelet is. A legfőbb előnye, hogy a munkaadók keresik meg a munkavállalót, és olyan helyekre is eljuthat, ahová csak ajánlással lehet bekerülni.
Oké, de mi történik, ha közben nem igazán válik be a munkahely? Vagy nem jók a körülmények? Ekkor abban is segítenek, hogy új munkát kapjon az illető, ne legyen kiszolgáltatott helyzetben, és ne kelljen csalódottan hazaindulnia másfél hónap után üres kézzel. Ez egy nagyon fontos dolog, úgy hiszem.
A barátomnak szintén megtetszett, csak úgy, mint nekem, és hazaérve jelentkezett is a Tiroli Álláskeresőnél. Néhány héten belül már kapott is munkát, és mehetett is kifele. Azóta eltelt néhány év, de tartjuk a kapcsolatot, és nagyon jól érzi magát. Sikerült jól döntenie. Én pedig hamarosan végzek egyetemmel, már látom a végét. Legalábbis azt hiszem.