Az ember igyekszik évente legalább egyszer elmenni egy kiadós pihentető nyaralásra, elvégre a munka és a stressz mellett muszáj egy kicsit kiengedni, különben tényleg menthetetlenül el fog minket érni valamilyen civilizációs betegség előbb vagy utóbb. Én sosem voltam mondjuk egy olyan ember, aki mindenek felett ki akarta volna hajtani magát, hogy őszinte legyek. Mármint a munkában nyilván odatettem magamat száz százalékosan, de igyekeztem minden ott felgyülemlett problémát és stresszt ezzel együtt bent is hagyni az irodában. Sajnos ez csak eleinte működött, amikor még fiatalon pörög az ember élete és nem igazán tud belesüppedni abba a helyzetbe, hogy teljesen kilátástalan munka – alvás – munka – alvás spirálba került. Ennek az eljövetelétől féltem a legjobban, ugyanis meggyőződésem, hogy ha egyszer már annyira maga alá temetett a munka, hogy amiatt semmi másra nincs időd csak kipihenni az előző napodat, akkor már régen elérted a „rossz” zónát.
Sajnos az elmúlt pár évben nekem is úgy alakult, hogy egyre több lett a rám bízott felelősség (ez utóbbit mondjuk nem bánom egyáltalán, sőt!), így aztán kénytelen voltam megtalálni és megkeresni a lehetőségeket, hogy egy kicsit többet tudjak foglalkozni azzal, hogy megfelelően kipihenten és nyugodt lélekkel tudjak bemenni nap mint nap. Persze ez nem könnyű, főleg, hogy időközben apuka is lettem és a gyerek meg nyilván nagyon sok törődést igényel, amit természetesen nem is tagadhatunk meg tőle. Így aztán tényleg szükségessé vált egyfajta életmódváltás, ami lehetővé tette, hogy kipihent tudjak maradni annak ellenére is, hogy a rám bízott felelősség nőtt. Szerencsére az, hogy elkezdtem sportolni és egészségesen étkezni sokat segített abban, hogy meg tudjam őrizni az egyensúlyt. De emellett úgy éreztem, hogy a családdal történő kikapcsolódás még ennél is fontosabb, hiszen ilyenkor aktívan tudsz pihenni, miközben körülvesznek azok az emberek, akikkel szívesen vagy. Idén megbeszéltük a feleségemmel, hogy elmegyünk néhány napra csak mi ketten, amíg a kicsi a nagyszülőknél van. A dolog pikantériája, hogy hosszú idő után először tudtunk így hódolni közös szenvedélyünknek, a motorozásnak. Merthogy ez volt az egyik oka annak, hogy egyáltalán megismerkedtünk.
Szerencsére Európában nagyon sok kiváló lehetősége van az embernek, hogy hódoljon ennek a hobbinak, mi pedig egy ausztriai hotelt választottunk „alaptábornak” ehhez, ami Tirolban található egyébként. Vicces is volt, hogy indulás előtt semmi mást nem is néztünk meg igazán komolyan, hogy rendben van-e, bepakoltuk-e csak a motoros ruhát. Ez persze szerintem érthető, elvégre egy motoros nyaralásra indultunk el…
Szerencsére minden nagyon simán ment a hotel nagyszerű szolgáltatást nyújtott, teljesen át tudtuk érezni azt a szabadságot, amit az utazás és az ott töltött idő nyújtott nekünk. Nem is igazán volt kedvem hazamenni, jó lett volna még egy pár napot maradni és kipróbálni további útvonalakat, enni még egy kis helyi kaját és hasonlók. De persze ez már nem az az élet, az embernek gyereke van, akit még nem hagyhat otthon egyedül tartósabb ideig. Így aztán nyilván kérlelés nélkül be is láttuk, hogy nincs mese, mennünk kell azonnal haza. Autópályán kifejezetten gyorsan le is értünk a magyar határra minden gond nélkül. Mire hazaértünk már nagyon várt minket a kicsi, úgyhogy meg is ígértük neki, hogy pár hét és közösen is elmegyünk nyaralni egy kellemes helyre. Hogy mi lesz az majd kiderül, mindenesetre van pár ötletem és egy ilyen hétvége után az ember ereje teljében már könnyen szervez magának kiadós, sportolós programokat is akár.