Soha ne mond azt, hogy soha

Soha nem rajongtam igazán a kétkerekűkért, még nem volt miért, vagy kiért. Persze az ember életét mindig a szerelem változtatja meg. Te szerettél már bele olyan valakibe, akire előtte azt mondtad volna, hogy soha?

Az én zsánerem

Igazából soha nem volt olyan, hogy azonos karakterű férfiak tetszenének. Nem rajongtam sokakkal ellentétben, a kék szemű, szőke hajú férfiakért, sőt valahogyan kerültem is őket. Az pedig, hogy egy férfinak hosszú haja legyen, kizárt volt számomra! Tudom, most biztosan sokan gondolják, hogy prűd vagyok. Semmi bajom nincs azokkal, akik szeretik, ha a párjuknak hosszú a haja, nálam ők kiestek a pikszisből.

Nem elég, hogy „válogatós” is vagyok, ehhez még elég langaléta is, a magam 183 centijével nő létemre, így elég magasra is tettem azzal a mércét, hogy nekem csak magasabb párom lehet.

A középiskolai évek

Azt gondolom abban az időben, nem esett elég sokat az eső, mert az én korombeli fiúk, olyan alacsonyak voltak, hogy ritka volt, ha valaki már legalább olyan magas volt, mint én.

Persze először a bátyám barátai szúrtak szemet, akik jöttek mentek nálunk, de valahogy senki nem volt megfelelő.

Sportolás közben is nyitva tartottam a szemem, de itt sem jött szembe senki olyan, aki megért volna egy mosolyt.

Nem mondom, hogy nem volt olyan, aki próbálkozott volna, de nem voltak annyira nekem valók. Így is teltek el a középiskolai éveim, csak úgy voltam egymagam.

A munkakeresés

Egy kis faluban lakom. Igazából, én szeretem, mert csendes, persze 20 kilométerre mindent elérek, amit csak akarok, nyüzsgést, vásárlást, kávézókat.

Szeretem, mikor hazajövök, csönd van, és kiszabadulok, a zsongásból.

Iskola után sok lehetőségem nem volt, egy kis butikban sikerült találni munkát, édesanyám régi barátnőjéé, így mindketten jól járunk a másikkal.

Már majd négy hónapja dolgoztam ott, mikor egyik alkalommal besétált, egy „bőregér”. Hogy ki ő?motorcyclist-607919_1280

Ránézésre jól „összerakott” motoros bőrruha volt rajta, de mindemellett furcsálltam, hogy mit keres egy ilyen pasi, egy női butikban?

Azért igaz, hogy értetlenkedve álltam, de be kell, hogy valljam, piszok jóképű volt. Barna haj, barna szem, kissé borostás arc, még magam is meglepődtem rajta, hogy tetszik, hiszen a borosta is a tiltó listán szerepelt.

Vásárolt egy helyes kis pólót, aztán ahogy ott termett, el is ment. Persze, azért a gondolat ott volt, hogy kinek is vásárolhatta a felsőt, de gyorsan el is hessegettem, és a nap folyamán nem is foglalkoztam vele.

Majd leesett az állam, mikor másnap is bejött a jóképű idegen, és megint vásárolt valamit. Már zavaromban, nem is tudtam figyelni, hogy mit is vett, csak a nagy barna szemeit láttam. Kétségtelen volt, nekem a barnák a zsánereim.

Persze harmadik napon már én vártam izgatottan, még szolid sminket is tettem fel, de hiába, nem jött. Elkeseredetten zártam be a boltot, és indultam hazafelé, mikor kint várt az „idegen”. A szívem, majd kiugrott a helyéről, úgy kalapált, mikor megláttam. Persze rám várt, hogy meghívjon egy kávéra, vagy üdítőre.

Kiderült, hogy a pólót, a húgának vásárolta – milyen megkönnyebbülés volt ez számomra, el sem hiszitek. Persze, csak egyet akart venni, de mivel nem mert megszólítani, így másnap bejött, hogy vásárol még egyet, de akkor sem volt mersze elkérni a számomat.

Jót nevettünk rajta, akkor már a kávézóban ülve, hogy vajon még hányat vásárolt volna, hogy elég bátor legyen elkérni a számomat? Vajon a fél boltot képes lett volna felvásárolni?

Izgatott voltam, mert másnapra is megbeszéltünk egy találkozót, ugyan ebben az időben. Ez így ment napokig, míg az egyik alkalommal, egy szál fehér rózsával várt, én pedig pirultam tőle rendesen, és egy édes csókkal az arcára köszöntem meg neki a figyelmességet!