Mi leszek, ha nagy leszek

Sokak számára, biztosan nevetségesen fog hangzani, az én esetem, de egészen kicsi koromtól fogva tudtam, hogy mi akarok lenni, ha nagy leszek. Egészen pici voltam, mikor már sokat mozogtam a konyha körül…

A kezdetek kezdete

Azt gondolom, minden a nagymamám konyhájában indult. Gyerekkorunkban, nyaranta sokat voltunk az unokatestvéreimmel, a nagyszülőknél, mert a szüleink dolgoztak. Nem bántam, hiszen nagy kert volt, tele gyümölcsfákkal, sokat játunk ki a kertbe, rengeteg állatuk is volt, kutya, macska, tyúk, kacsa, liba, malac, és még sorolhatnám, minden ami abban az időben, egy paraszt háznál lehetett.

Míg az unokatestvéreim rúgták kint a bőrt, vagy a szerszámosban faragtak, én a konyhában maradtam mindig. Sokszor mondta nagyapám, hogy én biztosan lánynak készültem, mert nem elég, hogy mindig a konyha körül ólálkodok, két bal lábas is vagyok, és a kalapács, nem az én kezembe való. Eleinte elég rosszul estek a szavai, de most már tudom, nem bántás képen mondta, sőt igaza is volt.

Szerettem segíteni a nagyinak. övid idő múltán, már én voltam az ő kis kuktája. Már nem csak nyaranta töltöttem nála több időt, hanem, ha lehetett, hétvégenként is elmentem hozzá. Szegény nagyi, főzött, mosott, ott volt a kert, az állatok gondozása, sokszor fáradt volt, hiszen reggeltől estig talpalt, de mindenhez értett, és olyan finoman főzött, sütött.

Az idő múlása

Hiába telt az idő, és nőttem én is, csak a konyhában ragadtam. Általános iskolás voltam, ha jól emlékszem, talán hat, vagy hetedik osztályos lehettem, mikor már tésztát gyúrtam, ismertem a hozzávalókat.

A pályaválasztás közeledtével, biztos voltam benne, hogy mit akarok csinálni. Mivel rajongtam, a konyháért, és annak minden zugáért, tudtam főzni, sütni, amennyire egy annyi idős tudhatott, vendéglátói iskolába jelentkeztem.

Mivel nem kellett szakma mellett döntenem, és volt lehetőségem minden ágat kipróbálni, tudtam, hogy szakács, vagy cukrász leszek.

Soha olyan jó tésztát nem ettem, mint amiket a nagyanyámmal készítettünk. A rétes tésztától, a kenyértésztáig, de még, a levestészta készítését is megmutatta. Akkoriban nem voltak még gépek, ő a sodrófája, és a deszkája segítségével nyújtott ki mindent lehelet vékonyra, és készített belőle finomabbnál finomabb dolgokat.

Emlékszem, ha rétestésztát készített, mindig kihúzta az asztalt előtte, és megszélesítette, mert akkora volt a tészta. Persze voltunk is rá mindig bőven, hiszen nem csak én, hanem mindenki szerette a főztjét. A sütijére pedig az egész utca rájárt volna, ha teheti.

A középiskolai évek

Sokakkal ellentétben, én alig vártam az iskolát, hogy minél többet megtanuljak, és megtapasztaljak. Szerencsém volt, mert egy jól menő hotel éttermébe kerültem gyakorlatra, ahol látták, hogy nem vagyok, egy elveszett gyerek, és szeretem, amit csinálok, így hamar, a pártfogoltságukba vettek. A szakács megtanított minden alap dologra, mait tudnom kellett, a cukrász szintén. Képtelen lettem volna választani a két szak ág közül, hogy melyiket szeretném magaménak.

Persze választani kellett, velem sem volt ez másként. Végül győzedelmeskedett, a sütés, és cukrászként tanultam tovább. Sok szakmai versenyre jártam, szerettek is érte a tanárok, hogy odaadóan végzem mindig, amit csinálok.  Gondolhatjátok azt, hogy puncsos voltam, de téved az, aki arra gondol.

Én sem voltam mindig jó gyerek, csak ami érdekelt, az szívesen tanultam. Visszaemlékezve, a matekra, ez nem volt elmondható. Valahogy soha nem álltak közel, a számok hozzám.

A ranglétra

Az iskolát, elvégeztem, sőt, ami a szakmai tárgyakat illeti, kitűnőre vizsgáztam. Ekkor már nagyapámtól sem hallgattam azt, hogy két ballábas vagyok, mert nagyon is szerette a hasát, és édes szájú volt az öreg, és amikor vittem valami sütit, mindig örült neki.

Egy kisebb cukrász üzemben kaptam állást, el is vállaltam, de tudtam, hogy sokkal többre vagyok képes ennél, így nem sokáig maradtam.

Beadtam, a jelentkezésemet, a főiskolára, és a közepes átlag tantárgyak ellenére, felvettek.

Mivel, a főiskola nem a mi városunkban volt, hanem Budapesten, így kollégiumba költöztem. Nem zavart, hogy a kaja nem a legfényesebb, hiszen a hotelben, ahol kisegítői állást vállaltam, hogy tudjam finanszírozni az iskolát, és az egyéb kiadásaimat, nagyon finoman főztek, és mindig annyit ettem, amennyi jól esett. A vacsora kérdés, soha nem okozott gondot. Másodéves hallgató voltam, mikor megismerkedtem Katival, ő akkor került a hotelbe beugróként. Sokszor beszélgettünk, eleinte csak az ételekről, és általános dolgokról, majd pedig egyre többet magunkról.

Aztán arra lettem figyelmes, hogy már keresem is a társaságát, de persze, ő is az enyémet. Nem szerelem volt első látásra, inkább csak úgy kialakult köztünk, és randevúzni kezdtünk. Az év felénél jártunk, amikor eldöntöttük, hogy keresünk, egy albérletet, és összeköltözünk.

A nagybetűs élet

A főiskola végéhez közeledve, már együtt laktunk, több mint két éve, és minden rendben ment.

Miután mindegyikőnknek szüksége volt nyelvvizsgára, így közösen iratkoztunk be a nyelviskolába Budapesten . Én soha nem voltam lámpalázas, de szegény Kati igen. Ő, a nyelviskola segítségével, sokat gyakorolt, hogy ne essen pánikba, sokat segítettek neki. Szerencsések vagyunk, hogy a megfelelőt találtuk meg.

Végül, mindketten, még az iskola vége előtt, sikeres német vizsgát tettünk.

ship-224471_1280Most azon gondolkodunk, hogy ki megyünk mindketten pár éve külföldre dolgozni, Ausztriába, esetleg, Németországba. Még csak tervezgetjük a dolgot, de ha már van német nyelvismeretünk, és szeretjük a szakmánkat, akkor ez lenne, a leg célszerűbb ahhoz, hogy egy kis pénzt gyűjtsünk a leendő életünkhöz.

Igen, jól látod, együtt szeretnénk élni, házat vásárolni, és ha csak egy-két évet maradunk kint, akkor az, nagyon jó lehetőség.

Egy külföldi munkaközvetítő cég segítségével, szerencsére, sikerült is munkát találnunk, egy hotelben, mindegyikőnk, a saját szakmájában. A szállásunk adott, az ennivaló is, így szinte semmire nem kell költenünk, félre tudjuk tenni az összes pénzünket. A munkát elvállaltuk, egy hét múlva már munkába is állunk.

Ha mindketten megfelelünk, és minden jól megy, akkor éves állásunk is lehet, mivel ez egy hatalmas hotel, és egész évben nyitva van. Így még az is lehet, hogy pár évig kint maradunk, hogy több pénzünk legyen, vagy ha az időnk engedi közben, utazgatunk is egy kicsit, mielőtt „fészket” raknánk.