Én a blogokat is bevonnám az oktatásba

A villamoshálózat tervezés tanítása

Mióta a villamos hálózatok tervezéséről tanulok, úgy érzem, hogy csak az elméleti oktatásból soha nem fogom megtanulni, hogy mi kell ahhoz, hogy jó szakember legyek. A tanáraink általában kevés valódi projektben vettek részt, és hogyha mégis, akkor azok gyakran csak kis szabású, lakóházakban történő felújítások voltak, nem valódi, ipari megbízások, vagy több emeletes épletek üzemek teljes elektromos hálózatának megtervezései.

Amire én ilyenkor gondolni szoktam az az, hogy milyen jó lenne, ha valamilyen formában tanulhatnék valódi elektromos tervezőktől, akik tapasztalt rókaként űzik már a szakmályukat, sok éve. Erre én például tök jó módszernek tartanám azt, hogyha valamilyen formában támogatnánk a szakmai blogokat, és több ilyennel lehetne összefutni a neten.

Most jelenleg úgy gondolom, hogy ez a lehetőség teljesen kiaknázatlan, és senki nem törődik azzal, hogy nekünk, tanulóknak mit jelente. Hogyha tanár lennék, akkor én magam találnám meg azt a rendszert, ami a szakmában dolgozókat ösztönzi arra, hogy megpróbálják valamilyen formába megosztani az utódjaikkal a tudásukat, tapasztalatukat az elektromos tervezés szakmájáról, hogy valami gyakorlatit is halljunk, ne csak az előadásokat és a feladott könyveket tudjuk felhasználni, amikor először egy valódi problémával kerülünk szembe.

Persze sokan azt mondják, hogy mivel piacgazdaságban élünk, egy szakember nem oszthatja meg olyan könnyedén a tudását, hisz az kvázi egy vetélytársához fog kerülni. Én azonban úgy gondolom, hogy egyetlen elektromos tervezőre se jelenthet veszélyt az, ha tanít másokat, legalábbis nem addig, amíg olyan nehéz jó szakembert találni, mint a mai világban. Ha valaki amúgy is olyan körökben mozog, és olyan munkákat végez, amiről megéri tapasztalatát megosztani, szerintem nem az egyetemről kikerülő újoncok miatt fogja elveszteni azt.

 

Egy jó blogötlet

Én magam például, bár nem blog, de rengeteget tanultam egy másik elektromos tervező oldaláról, az elektromostervezo.hu-ról. Itt ugyanis a honlap gazdája az ügyfeleinek a segítésére felsorolja, hogy ő miket tart a legfontosabbnak a szakmában, és ezek úgy gondolom, hogy olyan dolgok, amiket nekünk sose mondtak, pedig nagyon fontosak lennének.

Ezek ugyanis olyan dolgok, amik a tapasztalatból erednek: sose fogalmazták meg nekünk például, hogy milyen fontos, hogy gyakran egyeztessünk az ügyféllel, és a változó elképzeléseire is készüljünk fel. Pedig, ha belegondolok, ez olyan dolog, ami tök alapvető, és nekünk se kéne kihagyni, ha azonban közvetlenül az iskolapadból kerülnék a munkaerőpiacra, lehet, hogy egy-két nagyon elrontott projekt is szükséges lenne ahhoz, hogy magamtól rájöjjek, hogy ez miért fontos.

Hisz első alkalommal, amikor a munkám végén még odaáll elém a megrendelő, és azt mondja, hogy „én egyáltalán nem is erre gondoltam”, akkor még úgy könyvelném el magamban, hogy ő tehet az egészről. Sőt, talán tizedszerre se vonnám le a következtetést, hogy az én proaktivitásom és odafigyelésem kell ahhoz, hogy az ilyet megelőzzem. Ellenben milyen jó lenne, ha egy tapasztaltabb embertől, aki ezen már sokszor átesett, előre elolvastam volna, hogy bizony az ügyfelek maguk se tudják, mit akarnak, és sokszor az elektromos tervező feladata ennek utánajárni – ez valós példákkal alátámasztva fontosabb lenne, mint néhány tankönyv, amit feladnak nekünk.

De másik ilyen szabály a határidőknek a betartása, ami különösen az után furcsa, hogy az egyetemen már hozzászoktunk, hogy mindent lehet csúsztatni, ha eléggé szépen kérjük az előadókat. Lehet, hogy amikor elkezdünk az iparban dolgozni, akkor egyesek azt hiszik, hogy ez ott is úgy lesz, és egy két rossz tapasztalat kell ahhoz, hogy rájöjjenek, ez nem igaz – addigra pedig pár helytől már lehet, hogy elvágják magukat.

Szintén érdekes lehet már csak az is, ha olyan projektekről tudnánk egy blogon olvasni, amikben mi még évekig részt se tudunk venni – nagy üzemek, kórházak, gyárak elektromos terveinek elkészítése, amik a szakma csúcsát jelentik, és most még csak egy tapasztaltabb embertől hallhatunk róluk legfeljebb.

Az ilyen sztorik, blogos formában, mind nagyon segítenének minket, így én mindent megpróbálok majd megtenni, hogy amikor elkezdek dolgozni, be tudjam vinni a saját blogomat az oktatásba.