Családi vállalkozás generációváltás után akár még sikeresebb is lehet

Nem példa nélküli a történelemben, hogy egy vállalkozás, amit még az apa, vagy a nagyapa alapított, az a második generációváltást már nem éli túl. Előfordul, hogy a harmadik nemzedéknek már teljesen más elképzelései vannak mind a világról, mind az üzletről, mint az egykori alapítójának. Ez akár egy természetes folyamat is lehet, hiszen itt már majdnem egy évszázadnyi időről beszélünk, amennyi alatt jócskán meg tud változni egy társadalom, pláne napjainkban. Számos tanulmány, tudományos értekezés született arról, hogy mennyire visel meg egy társadalmat a gyors változás, és ha a családi vállalkozás generációváltás után már nem működőképes, akkor lehet, hogy azt is ennek a számlájára írhatjuk.

Például egy ismerősöm megörökölte azt az asztalosipari vállalkozást, amit még annak idején a nagyapja alapított. Annak idején, az előző század közepén még teljesen más idők jártak, más volt az alapvető társadalmi berendezkedés, mások voltak az emberek igényei. Azután az apja vette át a céget a rendszerváltás előtt körülbelül egy évtizeddel, most pedig az unokának kellett volna tovább vinnie a dolgot, de valahogy nem akaródzott neki a dolog. Érthető, hiszen teljesen más dolgok érdekelték világ életében, egy gyökeresen eltérő személyiség, mint a felmenői voltak. Őt sokkal inkább foglalkoztatja a technika, a robotika, a programozás, és ebben látja a jövőt. Őszintén szólva ha igazságot kellene tennem a két fél között, akkor nagy bajban lennék, mivel itt is, és ott is igaza van a feleknek.

családi vállalkozás generációváltás

Egyrészt az apának igaza van, mert egy jól felépített, felszerelt, kialakult ügyfélkörrel rendelkező vállalkozást kár veszni hagyni, a fiúnak is hosszú távú megélhetést tudna biztosítani, még akkor is, ha ő már nem adná tovább, hanem mondjuk eladná. Ugyanakkor ott van az ismerősöm, aki egy olyan iparágban érdekelt, ami a jelen és a jövő útja, éppen ezért nehéz a helyzet. Olyannyira, hogy már egészen kezdett megromlani a viszony apa és fia között, és ez a magánéletére is vastagon kihatott. Valahányszor találkoztunk, mindig levert volt, mert naphosszat mást se kapott, mint győzködést és szidalmat, amiért ő nem asztalosként kívánja élni az életét. Lehet, hogy az én hibám, de valamiért elszomorít, ha másokat, főleg az értékes embereket így küszködni látom.

A feleségemnek is elmondtam egy idő után, hogy egy régi kedves ismerősöm milyen bajban van, és hosszasan elbeszélgettünk arról, hogy a családi vállalkozás generációváltás egyre kevesebb esetben megy zökkenőmentesen. Annak idején nem volt ebből probléma, legalább is nem ennyi, már amennyire én értek hozzá. Abban egyetértett velem, hogy valóban sok cég nem éli túl a generációváltást, de az, hogy régen ilyen ne fordult volna elő, szerinte nem igaz. Viszont azt hozzátette, hogy a régi időkben az ilyesmit még családon belül oldották meg, most azonban már létezik olyan cég, ami kimondottan vállalkozások generációváltásával foglalkozik, azért hozták létre, hogy az ilyen helyzeteket segítsenek megoldani. Ilyesmiről én korábban nem is hallottam, számomra teljesen újdonságként hatott, de elismerem, hogy hiánypótló találmány. Kérdeztem tőle, hogy tud-e ilyesmi céget ajánlani, és ő mondta, hogy utánanéz. Áldott egy asszony, szerencsém van vele.

Pár nappal később munka közben jött tőle egy üzenet, amiben egy kis leírás után egy generációváltás specialista cég weboldala volt található, azzal a szöveggel, hogy ennél jobbat nem talált. Kicsit átnéztem, hogy milyen weboldalt küldött, és tényleg elég meggyőző volt, amit találtam. Láthatólag komolyan veszik a foglalkozásukat, és így vagy úgy, de megpróbálnak segíteni, megoldást találni az ilyen ügyben felmerült problémákra. A családi vállalkozás generációváltás esetén sem kockáztathatja, hogy ügyfeleket, profitot veszítsen, ezért úgy éreztem, hogy minél hamarabb cselekednem kell, és még aznap tovább is küldtem az ismerősömnek a feleségem által talált oldalt. Megírtam neki, hogy akár segít, akár nem, egy próbát azért megér.

Nagyjából egy hónap telt el, mire újra hallottam a család felől. Megfogadták a tanácsomat, és kapcsolatba léptek a generációváltással foglalkozó céggel, akik munkához is láttak. Valószínűleg nem volt könnyű dolguk, mert ennyire eltérő érdekeket nehéz kibékíteni, de elmondás alapján ez is sikerült. Megkeresett az ismerősöm, és külön megköszönte, hogy továbbítottam neki az oldalt, ugyanis, úgy néz ki, hogy sikerül zöld ágra vergődniük az apjával. Nem tudom, hogy hogyan csinálták, de az elején nem is gondoltam volna, hogy lehetséges ezt véghez vinni! A feleségemnek is rögtön megüzentem, hogy milyen kiváló céget talált, hogy még egy ilyen nehéz családi vállalkozás generációváltás sem volt számukra leküzdhetetlen akadály. Kértem az ismerősömet, hogy találkozzunk, kíváncsi vagyok a részletekre.

Amikor összefutottunk, elmesélte, hogy a legideálisabb, legintelligensebb módját sikerült kiválasztani az egész procedúrának. Mivel az apja hagyományos, vagy annál kicsit modernebb, gépesített módszerekkel dolgozott, így a termelékenység sem tudott egy bizonyos pont után tovább fejlődni. Ezzel szemben ő, aki a robotikában, programozásban érdekelt, rengeteget tud majd a jövőben fejleszteni a cégen, ha beveti a technikai tudását. Be kell ruháznia olyan automata gépekre, amik program alapján munkálják meg a fát, és máris sokkal több mindent és jobb minőségben tudnak majd előállítani, rövidebb idő alatt. Természetesen a hagyományos módszereket sem dobják el, tehát a jó kezű alkalmazottak maradnak a helyükön, viszont a roboteszközökkel kiegészülve nekik már csak a finom kézi munkára kell koncentrálniuk. Zseniális terv!

A családi vállalkozás generációváltás így tulajdonképpen hosszú távon még jót is tett a cégnek, hiszen ha meglesz a megfelelő technikai felkészültség, akkor még sokkal több mindent is vállalni tudnak majd, mint eddig. Amíg a dolgok rendeződnek, addig egy ügyvezető lesz megbízva a dolgok és a vállalkozás vezetésével, utána viszont az ismerősöm száll a nyeregbe, és a családi hagyományok megtartása mellett a saját érdekeltségét is ki tudja majd használni. A kecske jóllakik, a káposzta megmarad. Nagyon örülök ezeknek a fejleményeknek, ugyanis álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen áthidaló megoldással sikerül majd apát és fiát kibékíteni. Valószínűleg ha a cégalapító nagyapa még élne, akkor még nagyobb viszály keveredett volna, hiszen az ismerősöm már azzal is fenyegetőzött, hogy ha az apja nem állítja le magát, akkor kimegy külföldre, a vállalkozásával pedig kezd, amit akar.

Tehát ha valakinek gondjai vannak a vállalkozás főnöki székének az átadásával, esetleg érdekellentét van az utóddal, netán nem sikerül megegyezni, akkor ellenségeskedés és viszálykodás helyett érdemes megkeresni ezt a céget, vagy egy olyat, amelyik békéltet és kompromisszumra, intelligens megoldásra sarkallja a feleket, mert lehet, hogy a lehetőség ott lapul a háttérben, de a vak harag nem engedi láttatni, és így a cég életébe kerül a családi vállalkozás generációváltás.