Az esküvőkkel teli nyaram

Alig vártam a nyarat, egyrészről, mert az a kedvenc évszakom – imádom, ha süt a Nap és bármikor lehet barnulni, napszemüvegben vagánykodni, papucsban csoszogni az utcán stb. Másrészt pedig három esküvőre is hivatalos voltam, és én imádom azokat is! A szertartásokat nem annyira csípem, főleg a templomikat, de az utána kezdődő ereszd el a hajam szerintem semmihez nem fogható. Persze imádok bulizni, de az esküvő más tészta, olyan, mint a szilveszteri buli, csak sokkal jobb, mert ilyenkor a násznép tagjai őszintén örülnek az apropónak és szívesen táncolnak, akkor is, ha sosem szoktak. Ilyenkor mindig szeretem fitogtatni a tánctudásomat, részt veszek a játékokban és összehaverkodom a fotóssal, hogy legyen rólam tutira kép!

Májusban az unokatestvérem esküvőjén voltunk, negyvenen összesen egy kis éteremben, ahol mennyei volt a kaja és a zenekar még az öregeket is megmozgatta! Itt semmi gond nem volt a két leglényegesebbel: az étellel és a zenével.

Júniusban kétszáz fős lagziba voltam hivatalos, kollégám ment férjhez egy bankárhoz, szóval semmivel nem spóroltak! Csoki-szökőkút, korlátlan pezsgőfogyasztás, lazac, steak, szinte minden étel megtalálható volt a svédasztalon! A menyasszonytáncnál viszont régi szokás szerint bemondták, hogy ki mennyi pénzt dobott a lábasba, ez számomra nagyon furcsa és kellemetlen volt. Főleg, hogy mivel még csak pár hónapja kollégám, én személy szerint nem adtam nekik túl sokat. Volt olyan rokonuk, aki az enyém tízszeresét adta, jó, hát ott van pénz lóvéra… De ezt leszámítva jó kis buli volt, a DJ szórakozóhelyeken rezidens, úgyhogy tudta a dolgát, mindenkinek a kedvében járt, a táncparketten roptuk még hajnali 4-kor is!

Az augusztusi vált a legemlékezetesebbé, pedig elég hamar leléptem. Előtte viszont szuper élményekben volt részem: az ifjú pár fogadalmat írt, úgy, hogy nem mutatták meg egymásnak, de annyira egymásra vannak hangolódva, hogy szinte majdnem azonos volt a két szöveg, mindketten az első találkozásukra emlékeztek vissza, a kedvenc számukból idéztek, és megvallották egymásnak, hogy 2 éven belül szeretnének gyereket! Annyira megható volt, hogy még a stáb is sírt! Hát még akkor, mikor a menyasszony kedvenc énekese lépett be az ajtón, a vőlegény hívta el, meglepetésként. Hát az egész násznép odavolt, még most is könnybe lábad a szemem, ha visszagondolok…

Ezen a lagzin a Dj, fotós, és még a ceremóniamester is pityergett! Ő egyébként ultra profi volt, informált és koordinált minket, viccelődött, laza volt. A júniusi kétszáz főt nehezebb volt kezelnie az ottani ceremóniamesternek, de simán sikerült neki, csak kellő humorral kellett kezelnie a szituációkat, a profizmus mellett persze. A májusi lagziban a nagypapám konferálta fel a beszédet és a nyitótáncot, nem volt túlgondolva az este programja, persze az én szívemnek ő a legkedvesebb ceremóniamester, de meg kell hagyni, kemény szakma ez is!